70 év tudományos irodalma támasztja alá, hogy az egészséges nőkön végzett éves nőgyógyászati vizsgálat hasztalan és káros

http://blogs.reuters.com/great-debate/2014/08/05/you-dont-need-that-annual-pelvic-exam-so-why-is-your-doctor-giving-you-one/

Idén Júniusban az Amerikai Orvosi Egyesület jelentette, amit nagyon sok orvos évek óta tudott: nincs ok évente nőgyógyászati vizsgálatot végezni egészséges nőkön, hiába elterjedt gyakorlat ez. Az orvosi szövetség a klinikai protokolljában eltanácsolja az orvosokat a vizsgálat elvégzésétől a nem terhes nőkön (egyébként nem része a terhesgondozásnak a legtöbb nyugat európai országban- a ford.) akiknek nincsenek medencetáji fájdalmai, vagy egyéb tünetei amik nőgyógyászati panaszokra utalhatnak. Ezek az ajánlások nem vonatkoznak a méhnyakrák szűrésre, aminek a folytatása erős bizonyítékokon nyugszik (nem mindenki ért ezzel egyet – a ford.) csak az úgynevezett nőgyógyászati szűrést(pelvic exam) érintik, amely során a klinikai dolgozó először egy speculum-al végez belső vizsgálatot, majd a kezeivel tapogatja meg a medencei szerveket.

Az új ajánlások 70 év, a nőgyógyászati vizsgálatok előnyeire és hátrányaira vonatkozó tanulmányaira alapozva lettek kiadva. Évtizedek kutatásai után sem tudnak a tanulmányok semmi fajta előnyt felmutatni, amely ennek az éves vizsgálatnak az elvégzését indokolná. A kutatók kérdéseire válaszolva so orvos azt mondta, hogy a petefészekrák szűrése érdekében végzik a vizsgálatot, viszont a kutatást azt találta, hogy a nőgyógyászati vizsgálat nem tudja érdemben felismeri a petefészekrákot, illetve a petefészekrákból adódó halálozást csökkenteni, ahogyan a nem petefészek- illetve méhnyakrákból fakadó halálozást se csökkentette.

A kutatás azt találta, hogy a résztvevő nők több mint egy harmada, aki ilyen viszgálaton esetett át fájdalomról és rossz érzésekről számolt be, és ugyanilyen arányban számoltak be a nők félelemről, szorongásról, és szégyenről. Nem meglepő módon, azok a nők akiket szexuálisan bántalmaztak, nagyobb arányban számoltak be ilyen érzésekről, és mivel az orvosok nem mindig ismerik a páciens múltját ilyen téren, ez különösen zavaró.

Amikor alacsony rizikófaktorokkal rendelkező pácienseket vizsgálnak, a legtöbb abnormalitás amit a vizsgálat felfed feleslegesen kelt aggodalmat, viszont ezt csak további vizsgálatok és tesztek folyamán lehet eldönteni, tehát szükség lehet ultrahangokra, CT vizsgálatokra, további időpontokra specialistákkal, vagy akár biopsziákra és műtétekre. Ezek a procedúrák sugárzásnak, vérzések és fertőzések veszélyének teszik ki a pácienst, és tovább növelik az egészségügyi ellátás költségét. Egy tanulmány kimutatta, hogy a nőgyógyászati vizsgálatok 1.5%-al növelik a felesleges műtétek számát. Még a normális eredmény is problematikus lehet, hiszen annyira limitált a vizsgálat potenciálja a petefészekrák felismerésére, hogy a normális eredmény akár tévútra is vezethet azzal, hogy elaltathatja a kételyeket.

Az ilyen és hasonló kutatási eredmények ellenére még mindig aggodalomra okot adóan sok orvos végzi ezeket az éves nőgyógyászati vizsgálatokat. Ennek részben az oka az ACOG (Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Szakmai Kollégiuma) állásfoglalása, ami ugye az ilyen vizsgálatok nagy részét végző nőgyógyászok szakmai szervezete. Az ACP által kiadott szakmai állásfoglalásra válaszként az ACOG leszögezte, hogy “szilárdan hisz az éves vizsgálat klinikai jelentőségében” habár azt elismeri, hogy az ajánlásai “nem tudományos bizonyítékokon alapulnak”. Ha nincs tudományos bizonyíték, mi oka lehet annak, hogy a nőgyógyászok szakmai szervezete még mindig promótálja ezeket az éves vizsgálatokat? Először is, szól az érv, az éves vizsgálat segíthet a nőgyógyászoknak felismerni az olyan problémákat mint a vizeletvisszatartási nehézségek, vagy a szexuális problémák. A való életben persze ezek a problémák a páciens kikérdeze során derülnek ki, nagyon ritka lenne először egy vizsgálaton felfedezni őket.

A szövetség vezetőségi testülete azt is kijelentette, hogy azért végzik a vizsgálatokat, mert a páciensek elvárják.

Ami azt illeti, az orvosok rendszeresen ellenzik a felesleges kezeléseket és procedúrákát, még akkor is, ha ezzel ellentébe mennek a páciensek elvárásainak. Én például nem írok fel antibiotikumokat, ha azt gyanítom, hogy egy betegségnek bakteriális okat van, még akkor sem, ha külön erre kér a páciens.

Az ACOG utolsó érve az, hogy az éves nőgyógyászati vizsgálat azért fontos része a “női egészégmegőrzésnek” mert segíti a nyílt kommunikációt (igen, tényleg ez van odaírva- a ford.) orvos és páciens közt, és lehetőséget ad az orvosnak, hogy megismertesse a pácienst a saját anatómiájával, megnyugattassa a saját normalitásába vetett hitét illetően, és a felmerülő kérdésekre válaszoljon. A nyílt, bizalomteli kommunikáció és a pácienek oktatása nagyon fontos, de nem a felesleges és invazív vizsgálatok költégére. Ha mind az orvos, mind a páciens ideje felszabadulna, amit a felesleges vizsgálatok vesznek el, akkor az orvos több időt és figyelmet tudna szentelni annak, hogy felvilágosítsa a pácienst az egészséges étkezést, testmozgást, és a szexuális életet illetően.

A felesleges és rosszul előirányzott tevékenységek csak megfosztják a pácienseket és az orvosokat az idejüktől és a figyelemtől, és elrabolják annak a lehetőségét, hogy az orvos érdemben figyelni tudjon a páciensre, és ezzel tényleg fontos munkát végezzen. A felesleges vizsgálatok, és a hozzájuk kapcsolódó tesztek anyagi kárait(mind a páciensekre, mind a már így is túlterhelt egészségügyi rendszerre nézve) is meg kell említeni.

Az éves nőgyógyászati vizsgálatok elterjedt gyakorlata csak eltereli a figyelmünk és a forrásaink- és többet árt, mint használ. Mindenfajta klinikai protokollnak a tudományos bizonyítékokat figyelembe véve kellene íródnia, tiszteletben tartva az orvostudomány elkötelezettségét a páciensek egészsége és biztonsága iránt.

Advertisements