A Klinikán Kívüli Abortusz Hajnala

http://www.nytimes.com/2014/08/31/magazine/the-dawn-of-the-post-clinic-abortion.html?_r=0

2001 Júniusában, egy 34 méter hosszú, bérelt hajón indult el Rebecca Gomperts a Hollandiai Scheveningen kikötőjéből Írország felé. A fedélzetre erősített, frissen világoskékre festett konténerben Mifepristone (régen RU-486) és Misoprostol dobozok vannak. A tabelttákat arra használják, hogy az első trimeszterben járó nőknél vetélést idézzenek elő. A tablettás abortusz, ahogy ezt a procedúrát hívják, nem régiben lett elérhető Hollandiában, viszont a Mifepristone és a Misoprostol használata illegális volt Írországban, ahol az abortuszt még mindig törvény tiltja, pár kivételtől eltekintve. Gomperts háziorvos és aktivista. Először 20 éve segédkezett egy abortusznál, amikor röviddel az orvosi egyetem elvégzése előtt Guinea-ban járt. Három év múlva a Greenpeace egy hajóján lett orvos, és amikor Mexikóban kötöttek ki, találkozott egy lánnyal, akinek azért kellett a fiatalabb testvéreit az anyjuk helyett felnevelni, mert ő meghalt egy elrontott illegális abortusz során. Amikor a hajó Costa Ricában és Panamában járt, az ottani nők beszéltek neki azokról a nehézségekről, amit az abortuszhoz való jutás nehézségei jelentettek nekik. “Az orvosi képzés során nem készítettek fel arra, hogy az illegális abortuszokról, illetve a közegészségügyi hozadékokról tudjak beszélni” -mondta nekem Gomperts idén nyáron- “Azok során a nagyon intenzív beszélgetések során valami megmozdult bennem.” Amikor visszatért Hollandiába, Gomberts szerette volna megtudni, hogyan segíthetne az olyan nőkön, mint akikkel az utazásai során találkozott. A megfelelő jogi és egészségügyi feltételekről való tájékozódás után arra jutott, hogy egy Holland hajó, amin a Holland törvények vannak érvényben, behajózhatna olyan országok kikötőjébe, ahol illegális az abortusz, kivihetné őket nemzetközi vizekre, és ott odaadhatná nekik a tablettát, majd hazavihetné őket, és otthon elvetélhetnének. A létrejövő projektet Women on Waves-nek nevezte el, és elsőként Dublin felé vette az irányt. Tíz nő egyenként 10,000 holland koronát(kb 5,500 USA dollárt) ajánlott fel Gompertsnek, a hajó és a személyzet költségeinek fedezésére. Ahhoz , hogy megfeleljen a holland törvények feltételeinek, egy hordozható abortuszklinikát kellett építenie. Egy évtizeddel korábban áthallgatott egy művészeti iskolába az orvosi egyetem végzése közben, és ezért voltak kontaktjai, akiket a tervével meg tudott keresni, például Joep van Lieshout, az ismert holland művész, aki végül megtervezte a klinikát. Amikor a Közlekedési Minisztérium azzal fenyegette Gompertset, hogy visszavonja az engedélyét, van Lieshout elfaxolt nekik egy tanusítványt, amely tanulságot tesz arról, hogy a klinika egy művészeti alkotás, és később be is mutatta a makettet a Velencei Biennálén.
Ahogy a hajó Dublin felé tartott, Gompert és a társai elkezdték előkészíteni a tabletta csomagokat, és fogadni a sajtó telefonhívásait, illetve a több száz érdeklődő nő telefonhívásait, akik időpontot szerettek volna foglalni. A letaglózóan hatalmas érdeklődés meglepetésként érte őket, akárcsak a Holandiában kialakulni kezdő vita. A konzervatív Holland politikusok elítélték Gompertst azért, amiért feltételesen megszegi a szabályt, amely szerint a hat és fél héten túéli abortuszok végzéséhez külön engedéllyel kell az orvosnak rendelkeznie. Gompert pár hónapja már folyamodott ezért az engedélyért, és még nem kapott választ. Ennek ellenére elindult a hajóval, azt tervezvén, hogy csak hat és fél hétig fog abortuszokat végezni, amennyiben az engedély nem érkezik meg. Az engedély még mindig váratott magára, amikor a hajó már Dublinban volt. Az Ír nőjogi szervezetek nem tudtak egységes álláspontra jutni azt illetően, hogy mit reagáljanak. Gomperts úgy döntött, hogy az ő támogatásuk nélkül nem kezdi el az akciót, és azt nyilatkozta egy csoportnyi tüntetőnek és újságírónak, hogy nem fog egyetlen tablettát sem kiadni. “Ez csak az első a sok útból amit tervezünk” – mondta a parton állva, egy takaróval melegítve magát, ahogyan is feltűnik ez a jelenet a “Vessel” című dokumentumfilmben, amelyet idén télen fognak bemutatni.

Gompertst azzal vádolták meg, hogy félrevezeti a nőket. A london. The Telegraph ezt a címet adta az esetről szóló cikknek: “Az Abortusz Hajó beismeri, hogy a Dublini út csak egy médiahekk volt.”
Gomperts két év múlva újra útnak indult, de ekkor azt ígérvén, hogy csak hat és fél hétig végez abortuszokat. Először Lengyelországban, majd Portugáliában járt. A Portugál védelmi miniszter két hadihajót küldött, hogy megakadályozza a bejutásukat a Portugál vizekre. 12 mérföldre a Portugál vizektől tartóztatták fel őket. Egyetlen helyi hajó sem akadt, amely kihajózta volna a parton várakozó nőket. “Az elején nagyon dühösek voltunk, mivel a hajó fel lett tartóztatva, és azt hittük, hogy megbukott a kampány” – mondja el egy Portugál aktivista a filmben- “de aztán rájöttünk, hogy ez a legjobb, ami történhetett, mivel minden média velünk kezdett el foglalkozni. ”
Anélkül, hogy a helyiekkel konzultált volna, Gommperts stratégiát váltott. Amikor egy portugáliai talk show-ban szerepelt, megmutatta kezében tarott pirulákat, és pontosan elmagyarázta, hogyan is kell őket bevenni, ha a nők vetélést akarnak otthon előidézni, kitérve a tabletták számára, az időre aminek el kell telnie két tabletta között, figyelmeztetvén őket, hogy lehetséges, hogy fájdalmat fognak érezni. A portugál anti-abortusz mozgalmár, aki úgyszint vendége volt a talk shownak a hajó működésének jogi korlátait kezdte firtatni. “Bocsájtson meg”- mondta Gomperts- “én úgy gondolom, hogy nem kellene olyan dolgokhoz hozzászólnia, amikről fogalma sincs…ok.. tudom, hogy mit és mint tehetek meg törvényes keretek közt. ” Majd az illető szemébe nézve folytatta: “Ami a terhességet illeti, mivel ön férfi, ha a barátnője terhes lesz, ön egyszerűen csak leléphet. Én most terhes vagyok, és amikor a múltban terhes voltam, volt egy abortuszom- már régen. Nagyon örülök annak, hogy megvan arra a lehetőségem, hogy kihordjam a terhességem, és annak is, hogy megvolt arra a lehetőségem, hogy megszakíttassam a terhességem, amikor erre volt szükségem. ” A férfira mutatott, és azt mondta: “Soha ön nem szült még, tehát fogalma sincs arról mit is jelent ez.” Két és fél év múlva Portugália legalizálta az abortuszt. Ahogy terjedt Gomperts tvs szereplésének a híre, úgy kezdték el más országbeli aktivisták meglátni az áttörési lehetőséget benne. Gomperts direkt módon elmondta a nőknek, azt, ami még sok helyen titok volt: vannak olyan gyógyszerek forgalomban, amik megszakítják a terhességet. A világ minden tájáról özönleni kezdtek az emailek, a tabletták és megszerzésük felől érdeklődvén. Gomperts abban szeretett volna segíteni a nőknek, hogy “megengedjék maguknak” a tabletták használatát, ahogy ő mondta, a kormányok és az orvosok legminimálisabban szükséges közbeiktatásával. Rájött arra, hogy ezt egyszerűbben is el lehet annál érni, hogy behajózik egy kikötőbe. Nem hajóra, hanem az internetre van szüksége.
Gomperts már nem egy hajóról dolgozik. 8 éve kezdte el a “Women on Web”, egy “telemedicicínás segélyszolgálat” működtetését, amely az egész világ körül segít a nőknek, akiknek tablettás abortuszra van szüksége. Egy egyszobás irodán osztozik meg a szervezet, Amsterdam egyik csendes utcájában, ahol piros és fehér virágok díszítik a téglaházak ablakait. Július elején látogattam meg Gomperts irodáját – 6 munkaállomás, pár polcnyi könyv, egy irodai szekrény, rajta “Bízz a Nőkben” matrica. A széles ablak egy udvarra nyílik, ahol egy kis szobros szökőkút spricceli a vizet.
A reggelen, amikor megérkeztem, a szeplős, fekete magasszárú tornacipőt viselő Gomperts, aki 48 éves, de fiatalabbnak néz ki éppen az egyik munkatársával, Renataval beszélgetett, aki a helpdeskes feladatokat látta el. Egy 22 éves brazíliai nő emailje volt a téma. Brazíliában az abortusz csak nemi erőszak, vagy az anya életének közvetlen veszélyeztetése esetén legális. “Segítségre van szükségem”- írta a nő. “Próbáltam máshonnan is információt szerezni a terhességmegszakításról”- írta később- “De nem jártam sikerrel. Kétségbe vagyok esve.” A világ népességének majdnem 40%-a olyan országokban él (Latin-Amerika, Ázsia, Perzsa-Öböl, Afrika), ahol vagy tilos, vagy nagyon nehezen hozzáférhető az abortusz. A WHO becslése szerint 2008-ban 21,6 millió illegális abortuszt végeztek világszerte, és körübelül 47,000 végződött ezek közül halállal. Hogy ezt a szám csökkenjen, a WHO felvette a Mifepristone-t, és a Misoprostolt a létfontosságú életmentő gyógyszerek listájára. A két gyógyszer kombinációja Indiában kevesebb mint 5 dollár, Európában körübelül 120 dollár. A Misoprostolt használják a terhesség és szülés alatt is, a vérveszteség csökkentésére, és különféle globális egészségügyi szervezetek arra fókuszálnak, hogy elérhetővé váljon magas születési halálozási rátájú országokban, mint például Tanzánia, Kenya, India, Nepál, Kambodzsa, Dél-Afrika. Gomperts elmondta, hogy havonta átlag 2000 kérelem érkezik hozzájuk nőktől akik szeretnének tablettás abortuszhoz jutni. (A gyógyszert sok helyen hirdetik az interneten, de sok a csalás, és nehéz kigazodni a honlapok között.) A 22 éves brazíliai nőnek válaszolva Renata- aki most 54 éves, és 26 éve költözött Amsterdamba, és aki arra kért, a munkájával kapcsolatban csak a keresztnevét használjam- azt írta, hogy először is tudniuk kell, hogy hány hetes terhes. A WOW csak akkor kezd egy esettel foglalkozni, ha a nő kevesebb mint 9 hetes terhes, hogy biztosak lehessenek benne, hogy a gyógyszer megérkezik mielőtt kifutnának az első trimeszterből.
Az online konzultáció során a brazíliai nő 7 hetesre határozta meg a terhességét. Semmifajta tünetét a méhen kívüli terhességnek(egy ritka, de akár halálhoz is vezethető állapot) nem észlelte magán. Július 5-én, három nappal a brazíliai megkeresés után a konzultációt egy orvosnak továbbították. Öt orvos dolgozik a WOW-nak, részmunkaidőben, van aki közülük mellette abortusz klinikán is végez műtéti beavatkozásokat. Gomperts nem mondta el, hogy az orvosok helyileg hol vannak, csak hogy konzultált egy jogprofesszorral, és mindenki “a törvényi feltételeknek megfelelően praktizál”. A hajóval szerzett tapasztaltai ellenére úgy döntött nem akar ezen a fronton ellenállásba ütközni. “Szeretnénk de-medikalizálni, kivonni az egészségügyi intézményrendszer fennhatósága alól az abortuszt, de jogilag az orvosok felelősek.” Az Amszterdami irodában Renata követte a brazil ügyet- az orvos miután átnézte és elfogadta a nő konzultációját, írt neki egy receptet (Mifepristone és Misosprostol) amit emailben elküldött az indiai exportőrnek, aki teljesíteni fogja a gyógyszer szállítását Brazíliába. A szállítmány egy tracker számmal lesz követve, úgyhogy mind a címzett, mind az amszterdami helpdesk tudni fogják követni az útját. Renata írt a brazil nőnek egy emailt, amiben elmagyarázta, hogyan kell a tablettákat bevenni, és mire számítson, amikor hatni kezdenek- vérzés, görcsök, rossz közérzet. Ha együtt veszik be a két tablettát, 95-98% hatásfokúak.
Gomperts a programot arra a radikális ötletre alapozta, hogy orvosok közvetlen bevonása nélkül nyújtson abortuszt, és olyan országokban élő nőknek szánta, ahol vagy nincsenek abortuszklinikák, vagy nagyon korlátozottan lehet csak abortuszhoz jutni. Ennek ellenére, a program amit kidolgozott az USA-beli aktivisták számára is sok előnyt kínál, mivel az USA-ban a procedúra egyszerre legális, de egyre nehezebben hozzáférhető. Az amerikai aktivisták úgy gondolják, a gyógyszeres megoldás, amennyiben a gyógyszer ugyan messzi, de megbízható helyről érkezik átalakíthatja az ellátást- tehát hiába zárnák be akár az összes abortuszklinikát. A tablettás abortusz órákon át tart, a műtéti pedig percekig, és a tablettás fájdalmasabb is lehet. Egy holland nő, akivel beszéltem, akkor rendelt abortusztablettát a WOW-ról, amikor külföldön élt 2012-ben. “Amikor a görcsök elkezdődtek, borzasztóan éreztem magam” -mondta el nekem. 40 éves volt ekkor, már volt egy 7 éves gyereke akit egyedül nevelt, nem volt komoly kapcsolata, és nem szándékozott teherbe esni. A Nyugat Afrikai Burkina Faso-ban élt ekkor. Az abortusz alatt elküldte a fiát egy barátjához, bezárkózott, teát ivott, zenét hallgatott. “Hánytam, vettem egy forró fürdőt, éreztem a görcsöket, ágyba feküdtem, ment a hasam, megint vettem egy forró fürdőt. Nagyon fájdalmas volt, de legalább tudtam, hogy mi történik.”
Amikor a nők beveszik az abortusztablettát, és bármilyen kétely merül fel- például azzal kapcsolatban, hogy nem véreznek-e túl sokat- írhatnak a WOW-nak a kérdéseik kapcsán. A helpdesk személyzete küldeni fog egy standardizált listát a figyelmeztető jelekről, de arra van kiképzeve, hogy ne bírálja el senki egyéni tüneteinek a súlyosságát. “Innen távolról nem tudjuk megítélni az ön helyzetét, ezért az tanácsoljuk, keressen fel egy orvost” -mondta Gomperts “A mi szolgáltatásunk eddig tud terjedni.” Azt mondja, ez nem egy olyan megkötés, amely veszélybe sodorná a nőket. “Ha úgy érzi, valami nem stimmel, a legfontosabb, hogy ezt fel tudja ismerni. Erre képesek a nők. A helpdesk meggyőződik róla, hogy orvoshoz mennek, ha valami esetleges problémát indikálna.” Ha a nők orvoshoz fordulnának, a WOW arról is felvilágosítja őket, hogy amennyiben olyan országban élnek, ahol tartaniuk kell a büntetőjogi következményektől, hogyan kerüljék el a felelősségre vonást. hhoz, hogy a Mifepristone és Misoprostol később kimutatható nyom nélkül felszívódjanak, a nyelv alá, vagy a szájpadláshoz kell őket helyezni. Ha a hüvelyen át használják őket, nyomot hagyhatnak. Gomperts elmondta, hogy semmi egészségügyi indoka nincs annak, hogy a nők bárkinek elmondják, hogy abortusztablettát használtak. Ha kezelésre van szükség, akkor pontosan ugyanaz lesz mintha spontán vetélésük lenne. “Nem kell a nőknek attól félni, hogy ha szükségük lenne rá, orvoshoz forduljanak, és semmi olyat nem kell tenniük, amellyel a büntetőjogi felelősségüket bizonyítanák.”
Brazíliában idén nyáron több nő is jelentette a WOW-nak, hogy a várőrség lefoglalta a csomagjaikat. Gomperts és a személyzete elkezdte a brazíliai nőket arra kérni, próbáljanak máshonnan is segítséget szerezni, és linkelet küldtek például Mexikói klinikákhoz, ahol olcsón lehet abortuszhoz jutni.
A 22 éves brazil nő elmondta Renatanak, hogy nem tud utazni. Renata figyelmeztette, hogy nem garantált a szállítmány megérkezése, azt mondván: “Meg kell értened a helyzetet- máshol is kell próbálkoznod, mert van arra esély, hogy a csomag nem fog megérkezni. ” “Próbálkozok”- válaszolt vissza a nő. “Itt mindenki le akarja húzni a nőket. Négy tablettát árulnak, ami nem is a komplett adag, a havi fizetésem háromszorosáért. Nagyon köszönöm önöknek amit csinálnak. Nagyon sok embernek nagyon fontos.” Júlis 13-án egy nő egy teljesen új problémát jelentett be: a küldeményét követő tracking szám eltűnt az online nemzetközi postai rendszerből. “Nem tudom, hogy leadták-e a rendelést” -írja- “Segítsenek nekem, nagyon aggódom.”Gomperts ezzel a kérelemmel megkereste a WOW szállítási lánc illetékes láncszemét: Mohan Kale-t, a 44 éves indiai üzletembert, aki a gyógyszereket exportálja.Kale és Gomperts két éve találkoztak, amikor Gomperts indiába ment, új exportőrt keresve. Egy hosszú listányi potenciális üzleti partner meglátogatása során kereste fel Kale irodáját, és amikor megérkezett, és látta mennyire nyugodtan bánik Kale a dolgozóival rögtön szimpatikus lett neki.
Amikor leültek beszélgetni, Kale elmondta, hogy a felesége szociális munkás, és ő is részt vesz helyi segélyszervezetek munkájában. “Nem dicsekedni akart”- mondja Gomperts- “az ellenkezője volt ennek. Egyszerűen csak felelősséget szeretett volna vállalni az országa szenvedésének enyhítésében. Amikor múlt hónapban Skypeoltam vele, Kale elmondta nekem, hogy a Kale Impex 1500 fajta gyógyszerészeti összetevőt szállít, köztük a Mifepristonet és a Misoprostolt, és $4.5 millió az éves árbevétele. Elmondta, hogy megérti miért volt fontos Gompertsnek, hogy egy gyógyszerexportőr legyen a közvetlen üzleti partnere. “Ez egy sima tabletta, és még mindig nem lehet szabadon hozzájutni”- mondja nekem. Amikor Skypeoltunk, megkért, hogy kapcsoljam be a kamerát, és egy kötegnyi papírt mutatott. “Látod ezeket?” -kérdezte. “Ezek a levelek olyan nőktől jöttek, akik megkapták a csomagjaink. ” Megkértem, hogy olvasson fel egyet, és egy Malaysiai üzenetet választott. “A barátom és én nem tudunk túl jól angolul, de nagyon jó munkát végez a Women on Web. Nagyon hálásak vagyunk a segítségért, és a támogatásért, és meg szeretnén köszönni mindent amit tesztek. Hasonló levelek vannak Gomperts irodájában is. Az egyik Kenyai levél ezt írja: “Ma megszereztem a csomagot a Nairobi-i postáról. Megcsókoltam a tablettákat, amikor a kezeimbe hullottak.” Egy másik levél Észak Írországból: “Pár hónapja használtam az önök szolgáltatását. Ma végre megtudtam, hogy minden visszaállt a normális kerékvágásba (bármit is jelentsen ez) lehet, hogy furcsán hangzik, de csak NAGYON meg szerettem volna köszönni önöknek ” Kale több oldalnyi levelet mutatott, felolvasván a helyeket, ahonnan küldték őket: Costa Rica, Málta, Pakisztán, Új-Zéland, Chile, India, Uganda, Írország, Brazilia, Dél Korea, Szaudi Arábia, Egyesült Arab Emirátusok, Lengyelország, Algéria. “Olyan sok ország” -mondja csodálattal Kale.
Kale a Mifepristone és a Misoprostol postázásáért pénzt kér. A WOW 90 eurós felajánlást kér a nőktől, amelyet a fenntartási költségekre fordít. Aki azt mondja, nem tudja ezt megengedni magának, mint pl a 22 éves brazíliai nő, az is megkapja a gyógyszert. Tavaly a nők kb kétharmada ajánlotta fel ezt az összeget, a többiek vagy egy kissebb összeget küldtek, vagy semmit.
Miután 2 és fél éven át minden probléma nélkül dolgozott együtt Kale-el, Gomperts elkezdett szállítási és postai követési porblémákba ütközni tavaly tavasszal.

FOLYT KÖV

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s